internet: © telnet Magyarország Rt.

 

 

 

 



A metabolikus x - szindróma epidemiológiája, klinikuma

Dr. Hídvégi Tibor

Modern világunk nagy ellentmondása: míg a népesség fele küzd az éhenhalás ellen, addig a másik fele a túltáplálás, csökkent fizikai aktivitás, és "civilizációs ártalmak" miatt veszti életét. A szakirodalom jól ismert bizonyos népcsoportok (Pima indiánosk, polinézek Nauru szigetén, vagy Indiából, Japánból Észak-Amerikába bevándoroltak) körében bekövetkezett anyagcsere és cardiovascularis betegségek drámai növekedése, amely a megáltozott táplálkozási és életmódbeli szokásokkal állt összefüggésben. Vague 1956-ban, Albrink 1964-ben hívta fel a figyelmet arra, hogy az android tipusú obesitas, diabetes, hyperlipidaemia és atherosclerosis önálló entitás. 1965-ben Avogardo és Crepaldi fentiek szoros összefüggését hangsúlyozta az ischaemiás szívbetegséggel és hypertóniával, plurimetabolikus szindrómának nevezte e tünetegyüttest. 1988-ban Reaven az Európai Diabetes Társaság Banting emlékelőadásán ismertette hypothesisét, amely szerint a kórfolyamat hátterében az inzulin rezisztencia és következményes hyperinzulinaemia áll. Kaplan "halálos qvartettje" (android obesitas, a glukóz tolerancia romlása /IGT, diabetes/, hypertrigliceridaemia és hypertonia) így patofiziológiai értelmezést nyert. Az eltelt évek alatt a szindróma bővült, hyperaricaemia, fokozott thrombosis hajlam, /emelkedett serum plasminogen activator inhibitor (PAI-I), hyperfibrinogenaemia, fokozott thombocyta aggregáció/, mikroalbuminuria és más patofiziológiai eltérésekkel. A szindrómával terhelt személyek a felnőtt népesség körében 15-30 %-ban találhatók és közöttük 2-4-szeres cardiovascularis mortalitásnövekedés igazolható, így a korai felismerés és életmódi kezelés fontos népegészségügyi jelentősséggel bír. Az előadásban az x - szindróma mai diagnosztikai kritériumai, klinikuma és nemzetközi epidemiológiai vizsgálatok (JEVIN trial, ARIC, IRAS, DIS, Bruneck, EGIR study) eredményeinek ismertetése után szerző saját epidemiológiai felmérések eredményeiről számol be, utalva a diagnosztikai és terápiás lehetőségekre, amelyek a háziorvosi gyakorlatban is rendelkezésre állnak.