|
|
|
|
Obesitas és kezelési lehetőségei metabolikus szindrómákban.
Dr. Pados Gyula
|
A metabolikus szindróma klinikai tünetegyüttese, az obesitas, hypertonia, dyslipidaemia és glukoz intolerancia közül - a háttérként feltételezhetően inzulin rezisztenciát is számbavéve - az elhízás található meg a legmagasabb arányban, ezért sokan azt alapjának is tekintik (viscerális zsír szindróma). 2368 túlsúlyos - elhízott (BMI >27) egyén bevonásával végzett országos felmérésünk szerint közöttük a hypertonia aránya 53 %, a magas koleszterin szinté (>6.5 mmol/1) 32 %, a manifeszt diabetesé 21.1 % volt, a négyesfogat a metabolikus szindróma 17.1 %-ban volt jelen. Még magasabb rizikó terheltségét mutattuk ki az elhízottak (BMI >30) között, ahol a metabolikus szindróma jelenléte 26.4 %-ban volt található. Ezek azok a kövér betegek, akik kezelése orvosilag is indokolt: 30-as BMI feletti elhízottak vagy 27-es BMI felettiek már rizikófaktorokkal terhelten.
A kezelés alapja egy hosszútávú, az energiaszükségletnél 500 kcal.-val kevesebb, általában férfiakban 1500-1800 kcal-t, nőkben 1200-1500 kcal-t tartalmú zsírszegény, rostdús diéta. VLCD diéták szövődményes esetekben, intézetben jönnek szóba. A diéta betartásához a sibutramin, az elfogyasztott zsírok felszívódásának gátlásához az orlistát adhat segítséget.
A metabolikus szindrómás elhízott beteg kezelésében a fogyókúrás energia korlátozáson kívül a sóbevitel, az alkoholfogyasztás és a fizikai inaktivitás csökkentése (hypertonia), a növényi, koleszterin mentés tápanyagok relatív növelése (dyslipoproteinaemia), az ételek glykaeimás indexének, ill. a hypoglykaemia elkerülését biztosító szénhidrát bevitelnek figyelembe vétele (diabetes mellitus) is szükséges. Mind a négy anyagcsere rizikófaktor kezelésében törekednünk kell arra, hogy szükség esetén olyan gyógyszert válasszunk, melynek egyúttal az inzulinérzékenységre és a lipid paraméterekre is kedvező hatása van.
|
|
|
