|
|
|
|
Bevezető
|
A pszichiátria és a neurológia testvér disciplinák. Az elme betegségei
az agy betegségei, és a neurológia megbetegedések gyakran érintik az
elme müködését. Ugyanazon hardware (neuronhálózatok, szinapszisok,
receptorok) egymással összefüggő programjainak meghibásodásáról van szó.
Ahogy az agyműködéssel kapcsolatos ismereteink fejlődnek, ugy
gyarapszanak az összefüggések az u.n. neurológiai és az u.n.
pszichiátria betegség kör között. Mindkét disciplina hatalmas
növekedésben van. A képalkotó eljárások mind bővülő alkalmazásai és a
genetika behatolása átalakitják és egyre inkább közelebb hozzák a két
disciplina ismeretanyagát.
A közös neuro-pszichiátria gondolkodás forumot követel magának és ennek
jegyében rendezzük meg az első "Budapest Neuropszichiátriai
Szimpozium"-ot.
Egyre gyakrabban kerül felismerésre, hogy a neurológiai megbetegedések
jelentős részében a depresszió az egyik lehetséges súlyosbító
szövődmény. Bővülő ismereteink vannak a depresszió jelentkezéséről a
stroke utáni állapotokban, traumás agyi sérüléseket követően. Parkinson
kórban, sclerosis multiplexben, Alzheimer kórban, epilepsziában és
Huntington kórban.
A neurológiai megbetegedésekhez társuló depresszió kialakulásában számos
tényező játszik szerepet. Ezek közül a leglényegesebbek a genetikai
hajlam, a depresszióban szerepet játszó biokémiai tényezők, elsősorban a
serotonin és dopamin rendszer károsodása az adott neurológiai kórképben,
akár annak anatomiai lokalizációja akár biológiai természete révén, a
krónikus betegségállapotokban mindig megjelenő kedvezőtlen
pszicho-szociális tényezők, és az előzetes személyiség vonások is.
A pszichiátria diagnosztikai rendszerében sokkal nagyobb szerephez jut a
multikauzalitás és a komorbiditás fogalomköre, mint a neurológiában. Ez
nyilvánvalóan elsősorban a két betegségkör jellegének különbségeibel
adódik, de tartok tőle, hogy ez bizonyos mértékben a neurológiai még
mindig sok tekintetben konzervativabb szemléletével is összefügg. A
komorbiditás fogalma egyes biológiai/biokémiai rendszerek többirányu és
összefüggő esékenységén alpszik. Ezzel egyre inkább számolnunk kell a
neurológiai betegek esetében is, ha nemcsak a megbetegedést de az azt
hordozó beteget is gyógyitani akarjuk. A kezelés szempontjából pld.
fontos, hogy ismerjük a neurológiai megbetegedések kezelésében használt
szerek depresszióra való esetleges hatását és forditva az
antidepressziv szerek visszahatását a neurológiai megbetegedésekre is.
Más oldalról, a depressziós tünetek ill a hátterükben kimutatható
eltérések a neurológiai megbetegedések olyan rejtett aspektusát
világithatják meg, amelyek átfogóbb képet nyujtanak a cerebrális
eltérések teljes spektrumáról, mintha csak az adott betegségre jellemző
klasszikus tüneteket vennénk figyelembe. Pld. adatok vannak arra, hogy
azokban a Parkinson kóros betegekben akiknek vannak depressziós
tüneteik, azokkal összehasonlitva akiknek ilyen tüneteik nincsenek, a
serotoninerg rendszer deficites. Vagy pld azok az Alzheimeres betegek
akik egyben depressziósak nagyobb mérvü theta aktivitást mutatnak a
scalp hátsó területén, tehát egy jellegzetes Alzheimeres tünet
fokozódása társuló depresszióval a két mehanizmus közösségére (pld a
cholinerg rendszer zavarában) utalhat. A depresszióval kapcsolatos
ismeretek is gazdagodnak a neurológiai megbetegedésekhez társuló
depressziók tanulmányozása révén. Pld. tudjuk, hogy a depresszió nagyobb
arányban társul a temporális lebeny epilepsziához mint más tipúsu
epilepsziákhoz. Vagyis a temporális lebeny strukturáinak a valószinüleg
kiemelt szerepet tulajdonithatunk depresszió kialakulásában.
A depresszió neurológia kórképekben erősen felveti egy olyan
neuropszichiátriai szemléletmód szükségességét, amely egységben képes
tartani a neurológiai és pszichiátriai vonatkozásokat elsősorban a
kezelés szempontjából. Jelen szimpozium ennek a szemléletnek a
kialakitásához kiván hozzájárulni. Amikor erről a neuropszichiátriai
szmléletmódról beszélek, akkor két párhuzamos dologra gondolok: egyrészt
arra, hogy a neurológus vagy a pszichiáter fejében egyszerre legyen
jelen a pszichiátriai és neurológiai tudásanyag ill. megközelités,
másrészt arra, hogy javitsuk a párbeszédet az ide tartozó betegek
ellátása során a neurológusok és pszichiáterek között. Kissé a napi
szakmapolitika szempontjából fogalmazva: mindkét szakma érdeke, hogy a
konjunkturális finansziális érdekek ne akadályozzák a két rokonszakma
között egyre inkább szükséges sokrétü együttmüködést.
|
|
|
