|
|
|
|
Depresszió epidemiológiája neurológiai megbetegedésekben
Dr. Szádóczky Erika
|
Az agy strukturális- és funkciókárosodása nemcsak neurológiai, hanem pszichiátriai tünetekben is megnyilvánulhat.
A depresszió a lakossági felmérések adatai szerint az egyik leggyakoribb pszichiátriai tünetegyüttes. A neurológiai megbetegedésekben a depresszió prevalenciája a lakossági mintában észlelt prevalenciákat jelentősen meghaladja. A depresszió jellegzetes példája a pszichopatológiai szindrómák ubikviter voltának. Hátterében számos agyi betegség, funkciózavar állhat, de ugyanakkor valamely strukturális eltérés igen vátozatos pszichopatológiai tünetegyüttesek kialakulásáért lehet felelős depresszió mellett (pszichózis, szorongás stb).
A vizsgálatok többsége neurológiai betegségekben a depresszió prevalenciáját 27-50% között adja meg. Az adatokban észlelt nagy különbség az "eset" meghatározás nehézségeiből, az alkalmazott diagnosztikus módszerek heterogenitásából és a vizsgált populáció változatos voltából adódik. A depressziós tünetegyüttes a primér neurológiai betegségek közül leggyakrabban stroke után (18-61%), Parkinson-kórban (4-7%), epilepsziában (25-75%), multiplex sclerosisban (27-54%), Huntington kórban (9-44%) és traumás agysérülés után (10-60%) fordul elő.
Gyakorisága ellenére a neurológiai osztályokon, szakrendelőkben a depressziót az esetek 30-70%-ában nem ismerik fel. A felismerést ezekben az esetekben megnehezíti a szomatikus betegség és a depresszió tüneteiben mutatkozó átfedés, valamint a krónikus funkciókárosodás következményeként kialakuló alkalmazkodási zavar.
A neurológiai megbetegedés tünetei mellett jelentkező depresszió ugyanakkor nagymértékben befolyásolja a mindennapi életvitelt, aktivitást, önértékelést, a szubjektív szenvedés mértékét és a rokkantság fokát. Ebből következik, hogy felismerése és kezelése az alapbetegség prognózisa és a megfelelő együttműködés szempontjából nem elhanyagolható.
|
|
|
