internet: © telnet Magyarország Rt.

 

 

 

 



Depresszió és a fájdalom szindrómák

Dr. Tajti János
(SZTE Neurológiai Klinika)

A fájdalom alatt olyan kellemetlen sensoros és emotionális tapasztalatot értünk, melyet elsősorban szövetkárosodáshoz kapcsolunk, vagy arra utaló kifejezéssel illetünk. A Nemzetközi Fájdalom Társaság (IASP) fenti meghatározása magában foglalja a fájdalom komponenseinek háromszintű hierarchikus rendszerét, úgymint a sensoros-diszkriminatív, affektív-emotionális és kognitív-értékelő egységeket. Időbeni lefolyás alapján megkülönböztetünk acut-chronicus, kiindulás szerint somaticus - visceralis, valamint nociceptív (noxa kiváltotta) - neuropathias (idegsejt rost sérüléséből származó) fájdalmakat.

A törzs és a végtagok területéről a somatosensoros rostok útján (hátsógyöki ganglionsejtek) a gerincvelő hátsó szarvába, a fej-nyak régióból a Gasser-dúc érző idegsejtjei közvetítésével a n. trigeminus fő érző magvába jut az ingerület. A gerincvelőben a tractus spinoreticulothalamicus (affektív feldolgozás), a tractus spinothalamicus (intenzitás, lokalizáció), a tractus spinoreticularis (autonom idegrendszer bevonása), a tractus spinohypothalamicus (neuroendokrin rendszer befolyásolása) és a tractus spinomesencephalicus (fájdalom gátlása) jelentik az információ továbbjutásának az anatómiai hátterét. A tractus spinoreticulothalamicus lefutása során a formatio reticularissal létesít kapcsolatot, majd a thalamus középvonali magjaiban végződik. Ezt követően az ingerület a sensoros, valamint a limbicus kéregbe (elülső cingularis, praefrontalis regio) jut, ahol a fájdalom - szorongás, - félelem, - kedélyállapot formálása történik. A viscerális fájdalomingerek részben a gerincvelői (tractus spinosolitarius), részben az agyidegek (viscerosensoros rostok, tractus solitarius) útján jutnak az agytörzsbe a nucleus tractus solitarii-be. A nociceptorok, gerincvelő, agytörzs, thalamus, limbicus rendszer, cortex egymásra épülő analizáló rendszerének végső válaszát a spinalis és supraspinalis gátló mechanizmusok alakítják ki, neuropeptidek, endogén opiátok és kannabionidok felhasználásával.

A három hónapnál hosszabb ideje tartó, folyamatosan fennálló fájdalmat nevezzük chronicus fájdalomnak. A chronicus fájdalom syndromában szenvedő betegekben 3-4-szer nagyobb a major depresszió előfordulása, mint az átlagos populációban. Kiemelkedően gyakori a depresszió előfordulása a chronicus degeneratív gerincoszlopi megbetegedésekben, neuropathiában, prosopalgiában, arthritisben, gerincvelői sérülésekben és daganatos megbetegedésekben kialakuló chronicus fájdalom syndromában. A chronicus fájdalom syndromában kialakult depresszió biológiai substratját feltételezések szerint a serotonerg és a noradrenerg rendszerek jelentik. Terápiás megfontolásból triciklikus antidepresszánsok, specifikus serotonin visszavétel-gátlók, serotonin/noradrenalin visszavétel-gátlók, heterociklikus antidepresszánsok, monoamino oxidase-gátlók, psychostimulánsok, benzodiazepinek, lítium-karbonát vagy ezek kombinációi adhatók, továbbá supportív psychoterápia és cognitive-behavioural módszerek alkalmazhatók.

Irodalom

Ashburn, M. A., Staats, P.S. Management of chronic pain. Lancet 353:1865-1869, 1999.
Palkovits, M. Az agy és fájdalom: az érzékelés és a válasz agypályái és transzmitterei. Orvosi Hetilap 141:2231-2239, 2000.
Price, D. D. Psychological mechanism of pain and analgesia. Progress in Pain Research and Management. Seattle, IASP Press, 1999.
Wall., P.D., Melzack, R. Textbook of Pain. London, Churchill Livingstone, 1999.