internet: © telnet Magyarország Rt.

 

 

 

 

Megelőzhető-e a 2-es típusú diabetes?

Prof. Dr. Jermendy György
(Fővárosi Bajcsy-Zsilinszky Kórház, III. Belgyógyászati Osztály)

A cukorbetegség népegészségügyi vonatkozásai régóta ismertesek, mégis, a szakértők napjainkban egyre növekvő aggodalommal tekintenek az elkövetkezendő évtizedek elé, mert a cukorbetegek rohamosan emelkedő száma komoly kihívást jelent mind az orvostudomány, mind az egészségügyi ellátó szervezetek számára. Mértéktartó előrejelzések szerint ugyanis a világban a cukorbetegek száma kb. két-három évtized alatt meg fog duplázódni, s az incidencia-növekedés elsősorban a 2-es típusú diabetesre lesz jellemző. Egyes vélemények szerint az új évezredünk első évtizedeiben a 2-es típusú diabetes lesz - legalább is egyes népcsoportokban és bizonyos életkori tartományokban - a leggyakoribb, nem fertőző jellegű megbetegedés. A 2-es típusú diabetesben és annak macroangiopathiás szövődményeiben szenvedők ellátása hatalmas terhet jelent az egészségügy számára, mert a közvetett és közvetlen költségvonzat többszörösen meghaladja a microangiopathiás szövődmények kezelésének anyagi terhét. Mindezek miatt érthető, hogy a 2-es típusú diabetes megelőzésének lehetőségét élénk érdeklődés kíséri napjainkban.

A 2-es típusú diabetes kórfejlődését ma a metabolicus syndroma koncepciója alapján értelmezzük. Így a primer prevenció a syndroma egyes alapvető összetevőinek előnyös befolyásolását kívánja elérni. A veszélyeztetett egyének időben történő felismerését csak szűrővizsgálat biztosíthatja. Ily módon lehet felismerni azokat az egyéneket, akik hyperinsulinismus mellett még normoglykaemiásak, vagy esetleg már a csökkent glukóztolerancia stádiumában vannak. Az ekkor elkezdett prevenciós stratégia az életmódbeli, étrendi helytelenségek kiküszöbölését, a korszerű táplálkozás előírását, ill. a fizikai aktivitás fokozását helyezi a középpontba. Az eredmények (elsősorban Új-Zéland, Finnország, Kína, USA adatai alapján) többé-kevésbé meggyőzőek, a vizsgált népességtől, a követés tartamától függően. A prevenciós stratégiában régóta az érdeklődés előterében áll a gyógyszeres kezelés kérdése. Noha elsősorban olyan szerek érdemesek megfontolásra, amelyek nem-insulin-secretagogok, korábbi tanulmányok (Sartor et al, 1980; Keen et al. 1982) a tolbutamid szerepét is vizsgálták. Az újabb prospektív vizsgálatok inkább az acarbose-ra (STOP NIDDM, DAISI) helyezik a hangsúlyt. Több tanulmány ismeretes, amely a prevenció terén az acarbose és a metformin használhatóságát hasonlítja össze (EDIT). A Diabetes Prevention Trial (DPP) az Egyesült Államokban jelenleg zajló hatalmas tanulmány, három intervenciós lehetőség (életmód-változtatás, metformin, troglitazon) eredményét kívánja felmérni. Az eredmények néhány éven belül várhatók, az érdeklődés annak ellenére óriási, hogy a troglitazon ágat - a közben ismertté vált mellékhatások miatt - idő előtt bezárták.