|
|
|
Megelőzhető-e a végstádiumú veseelégtelenség diabetes mellitusban?
Dr. Wittman István
(II. sz. Belgyógyászati Klinika és Nephrologiai Centrum, Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar)
|
A címben feltett kérdésre a válasz a diabetes mellitus okozta számos veseelváltozás együttes kezelése esetén lehet igenlő. Ez azt jelenti, hogy a cukorbetegek gondozása során az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítanunk a diabeteses nephropathia kezelésére, és gondolnunk kell arra is, hogy a diabetes mellitus hajlamosít chronicus pyelonephritisre, papilla necrosisra és ischaemiás vesebetegségekre is. Ez utóbbi egyik megjelenési formája az arteria renalis stenosis. 2. típusú diabetesben kialakuló proteinuria és glomeruláris típusú haematuria jelentkezése esetén diabeteses nephropathia és glomerulonephritis együttes előfordulása valószínűsíthető. Genetikai vizsgálatok arra utalnak, hogy vannak a diabeteses nephropathiara fokozottan hajlamos betegek, akik kiszűrése és szorosabb kontrollja igazi primer prevencióra ad lehetőséget.
A diabeteses nephropathia kezelésének legfontosabb eszköze változatlanul az euglycaemia elérése, a vérnyomás normalizálása (ha a proteinuria 1g/die alatti, akkor 130/80, ha 1 g/die feletti, akkor 125/75 Hgmm a célérték). A glomerulus hypertoniára utaló mikroalbuminuria kezelése a diabeteses nephropathia specifikus kezelésének számít. Ez utóbbi két cél elérése érdekében először angiotenzin konvertáló enzim inhibitor-kezelést kell kezdenünk a beteg által tolerált legnagyobb dózisban, mindig gondolva azonban az arteria renalis stenosis lehetőségére. Fontos az életmód rendezése valamint a zsír- és a fehérje- anyagcsere befolyásolása. Erőfeszítéseket kell tennünk a húgyúti infekciók megelőzésére és megfelelő kezelésére. Szükség esetén el kell végezni a vesebiopsziát, és ha az glomerulonephritist igazol, akkor azt is a szakma szabályainak megfelelően kell kezelnünk.
|
|
|
