Program internet: © telnet Magyarország Rt.

Prosztatitisz:Van-e bizonyítottan hatékony kezelés? Dr. Buzogány István (POTE Urológiai Klinika) Dr.Tenke Péter (Dél-Pesti kórház Urológia) A BPH és a prostata carcinoma gyógyszeres és műtéti kezelésében történő rapid változásoknak köszönhetően a prostatitis, mint "gazdátlan kórkép" háttérbe szorult az urológián belül, habár az 50 év alatti férfiak leggyakoribb urológiai megbetegedése, míg 50 éves kor felett a 3. helyet foglalja el. Incidenciája 6%, míg prevalanciája 8-10%. Jelenleg a kórképet a klasszikus Drach felosztás helyett a mindennapi terápia szemszögéből, a klinikai tapasztalatokat figyelembe véve csoportosítjuk ( NIH-felosztás). Szimptomatikus I. típus: akut bakteriális prosztatitisz (ABP) II. típus: idült bakteriális prosztatitisz (CBP) III. típus: idült kismedencei fájdalom szindrómák (Chronic Pelvic Pain Syndroms /CPPS/) gyulladásos eredetű idült kismedencei fájdalom szindróma nem gyulladásos idült kismedencei fájdalom szindróma Aszimptomatikus IV. típus aszimptomatikus prostatitisz A változatos kezelési elvek ellenére a gyógyulási siker alacsony volt, bár az etiológiai tényezők pontosabb megismerése, a diagnosztikai eljárások fejlődése, a megfelelő mikrobiológiai spektrumú és farmakokinetikájú antibiotikumok kifejlesztése lehetővé tette e nagy számú betegcsoportot érintő kórkép kezelésének fejlődését. Az elmúlt 5-6 év során figyelembe véve az újabb kutatások, ill. a rendelkezésre álló kevés randomizált vizsgálatok eredményeit, szemléletváltozás történt a betegség diagnosztikája, ill. a terápiás irányelvek területén. A prosztatitisz kialakulásában több tényezőnek tulajdonítanak szerepet. Az infekció, autoimmunitás, stressz, hormonális faktorok, pszichológiai tényezők mellett egyre nagyobb hagnsúly fordítódik a vizelési diszfunkció következtében kialakuló megemelkedett intraprosztatikus nyomásra. A prostatitisek diagnosztikájában a Meares és Stamey által leírt klasszikus "három pohár" próbának a jelentősége csökkent.hisz egy amerikai felmérés szerint az urológusok 80%-a egyáltalán nem, vagy csak ritkán alkalmazza a diagnózis felállitásánál, ill. a beteg követésénél. Ezt támasszák alá azoknak a randomizált vizsgálatoknak az eredményei is, melyek szerint nem lehet megjósolni a vizeletben, vagy masszátumban talált kórokozók, fehérvérsejtek, vagy a vizeletben kimutatott antibakteriális ellenanyagok alapján, hogy melyik az a betegcsoport mely nagy valószínűséggel reagál az antibiotikus kezelésre. Más szóval a krónikus bakteriális prosztatitiszbe, ill. a kismedencei fájdalom szindrómába tartozó betegcsoport azonos arányba válaszol az antibiotikus kezelésre. Egyre több közlemény foglalkozik az antibiotikumok immunmodulátor aktivitásával is (cytokin, interleukin szintézis), melynek nagy jelentőséget tulajdonítanak az antibakteriális hatásuk mellett a kórképet uraló fájdalom enyhítésben, megszüntetésében. A rendelkezésre álló randomizált vizsgálatok eredményei segítségünkre lehetenek, hogy a kórkép kezelésénél a leghatékonyabb betegre szabott terápiás stratégiát alkalmazzuk. Fontos, hogy a kórképet egységes elvek alapján kezeljük és tudomásul kell vennünk, hogy a nem egy okra visszavezethető betegségek kezelése esetén sokszor a többlépcsős kombinációs terápia járhat a legnagyobb eredménnyel.