|
|
|
Terhességi húgyúti infekciók
Sziller István dr.
(Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika)
|
Számos felmérés igazolja, hogy a nők kb. 20%-a élete folyamán legalább egyszer kezelésre szorul húgyúti infekció miatt. A fertőzés spontán, szexuális aktivitás után vagy eszközös beavatkozást követően alakulhat ki. Terhességben hajlamosító tényezőnek számítanak a jellegzetes élettani és anatómiai változások is. Tovább emelkedik a terhességi fertőzés kockázata abban az esetben, ha a terhesség alatt eszközös beavatkozásra, katéterezésre vagy műtétre kerül sor.
A húgyúti fertőzés legegyszerűbb formája a bacteriuria. Gyakorisága mind a terhes, mind a nem terhes populációban 2-7% körüli. A terhességben felismert bacteriuriáknak csak kisebb hányada a terhesség alatt kifejlődő új fertőzés. A bacteriuria legfontosabb kockázati tényezői az életkor, a szexuális aktivitás, a szociális-gazdasági helyzet, az izolált baktérium biológiai sajátosságai, valamint egyes belgyógyászati betegségek. Bár a terhesség nem hajlamosít bacteriuriára, de fokozza a felső húgyutak fertőzésének kockázatát. Cystitis vagy pyelonephritis kialakulásával az esetek 3-5%-ában lehet számolni.
A bacteriuria szülészeti szövődményei régóta ismertek. Közülük a terhességi pyelonephritis a legsúlyosabb, ami az ismert anyai szövődményeken kívül koraszüléshez, alacsony születési súlyhoz, méhen belüli retardációhoz, anaemiához és preeclampsiához vezethet. A tünetmentes terhességi bacteriuria szűrése régóta javasolt, de teljességgel máig meg nem valósult célja a terhesgondozást végzőknek. Jelentőségét aláhúzza, hogy célzott antibiotikum kezelés esetén legalább 80%-kal csökken a pyelonephritis, s így a terhességi szövődmények kialakulásának kockázata. Terhességben a bacteriuria felismerése egyúttal kötelezővé teszi az azonnali célzott antibiotikum kezelés megkezdését, aminek módja és időtartama máig vitatott kérdés. A kezelésre használt antibiotikum kiválasztásakor figyelemet érdemlő szempont a rezisztencia vizsgálat eredménye, a készítmény farmakokinetikai tulajdonsága, valamint a potenciális magzati kockázat is.
Terhességben kb. 1% a cystitis kialakulásának valószínűsége. A fertőzés tüneteit a terhesség nem módosítja. Típusos tünetek ellenére negatív tenyésztési lelet esetén szexuális úton kialakuló urethritis (akut urethra syndroma) lehetősége merülhet fel, ami sepciális mikrobiológiai diagnosztikát (N. gonorrhoeae, C. trachomatis, Mycoplasmatales) igényelhet. A diagnosztika és a kezelés nem tér el jelentősen a bacteriuria során alkalmazandó feltételektől.
Akut pyelonephritis kialakulásával a terhesek kb. 1-2 %-ában kell számolni. Napjainkban ez a leggyakoribb fertőzés, ami a terhesek hospitalizációjával jár. Jelentkezésének leggyakoribb ideje a terhesség II. vagy III. trimestere. Olyan terhességi populációban, ahol eredményes a bacteriuria szűrése és kezelése, a pyelonephritis gravidarum prevalenciája lényegesen csökkent. A viszonylag gyakori rekurrencia jelentős mértékben függ az érintettek demográfiai jellemzőitől és az ellátás színvonalától (antibiotikum adagolás és mikrobiológiai ellenőrzés).
A terhességi asymptomatikus bacteriuriák egy része a terhesség után is fennmarad, máskor post partum húgyuti infekció kialakulásához vezethet. A post partum fertőzés kifejlődésére az anyai vesebetegség, a preeclampsia, a fenyegető koraszülés miatt folytatott tocolysis és a császármetszés hajlamosít. Az ilyen esetekben alkalmazott terhesség alatti vagy per partum antibiotikum profilaxis csökkenti az anyai morbiditást, a kórházi tartózkodás idejét, valamint a kezelés költségeit.
|
|
|
