Az 1980-as évek végétõl a transzkatéteres rádiófrekvenciás abláció, mint a szívritmuszavarok kezelésének új, kuratív módszere elterjedt az egész világon. Elterjedését az antiarrhythmiás gyógyszeres kezelés kudarcai, problematikái, a rádiófrekvenciás energiaforrásnak a kifejlesztése, az elektromos és anatómiai térképezés, mapping mellett intracardialisan igen pontosan pozicionálható, mozgatható végõ elektródakatéterek megjelenése, valamint a beavatkozások magas sikeraránya segítette elõ. A növekvõ számú szívelektrofiziológiai/rádiófrekvenciás klinikai laboratóriumoknak köszönhetõen bizonyos szívritmuszavarok közel "kihalt"-nak tekinthetõk (pl. a WPW syndroma).
Az óriási léptékõ technikai fejlõdés mind az elektródkatéterek (pl. az ún. irrigációs végõ katéterek), mind pedig az elektro-anatómiai térképezés (pl. LocaLisa, Carto-rendszerek) oldaláról lehetõvé tette újabb és újabb, eddig jószerivel csak palliative, indirekt ablációval kezelhetõ szívritmuszavarok (pl. pitvarlebegés, paroxysmalis pitvarfibrilláció) magas sikerarányú gyógyítását. Az újabb energiaforrások (pl. lézer, kryoabláció) alkalmazása hatékonyabb, illetve szövõdménymentesebb beavatkozást (pl. kryoablációval a v. pulmonálisok stenosisa elkerülhetõ) tesz lehetõvé.

Transzkatéteres rádiófrekvenciás ablációval kezelhetõ szívritmuszavarok

Szívritmuszavar	Sikerarány
Supraventricularis
WPW	90% +
AV-csomó reentry tachycardiák	90% +
Pitvarlebegés	70-90%
Pivari tachycardia	70-90%
Pitvarfibrilláció
AV-csomó abláció	90% +
AV-csomó moduláció	80-90%+
V. pulmonális abláció	70-80%+
Ventriculáris
Idiopathiás kamrai tachycardia	80-90%+
Tawara-szár reentry	80-90%+
Postinfarctusos kamrai tachycardia	50-70%+

        Számos esetben a különbözõ therápiás lehetõségeket (antiarrhythmiás gyógyszerek, ICD, transzkatéteres abláció) együttesen, hibrid kezelésként alkalmazzuk (pl. ICD-s beteg ún. "elektromos viharának" megszüntetése), nemritkán coronaria-intervencióval párhuzamosan.