A COLD/PiCCO-val monitorozott májtranszplantációink intraoperatív hemodinamikai paramétereinek és osztoperatív szövődményeinek vizsgálata
Ther Gábor, Fazakas János, Mándli Tamás, Tóth Tibor, Gondos Tibor, Járay Jenő
Semmelweis Egyetem, Transzplantációs és Sebészeti Klinika, Budapest
Bevezetés: A COLD/PiCCO-val (Pulsion) és Tonocap-pel (DatexOhmeda) monitorozott májtranszplantációink intraoperatív hemodinamikai paramétereinek és az első 10 nap posztoperatív szövődményeinek kapcsolatát vizsgáltuk.
Módszerek: A következő hemodinamikai paramétereket mértük (vagy számoltuk): centrális vénás nyomás (CVP), mellkasi vérvolumen index (ITBVI), szívindex (CI), szisztémás vaszkuláris rezisztencia (SVR), artériás középnyomás (MAP), extravaszkuláris tüdővízindex (EVLWI), gyomor intramukózális pH. Intraoperatív méréseinket az altatást követően a bemetszés előtt, a májkivétel alatt, az anhepatikus fázisban (AH), a véna portae és az artéria hepatica reperfúzióját követően (PVR, HAR), valamint a műtét végén végeztük. A következő posztoperatív szövődmények előfordulását vizsgáltuk: (1) légzési elégtelenség (invazív lélegeztetési igény > 24 óra), (2) hemodialízis/hemofiltráció alkalmazásának szükségessége, (3) reintervenciót igénylő intraabdominális vérzés, (4) artéria hepatica trombózisa és (5) "Initial Poor Graft Function". Az adatokat prospektíven gyűjtöttük és retrospektíven elemeztük. Az intraoperatív szakban a betegeket ugyanazon protokoll szerint kezeltük. A műtét alatti hemodinamikai kezelés célja az ITBVI, a CI, az oxigénszállítás (DO2I) és a SVR optimalizálása volt. 74 betegünket egy szövődménymentes A (n = 29) és egy szövődményes B (n = 45) csoportra osztottuk. A statisztikai analízishez a Statwiew programot használtuk.
Eredmények: Vizsgálatunk során az ITBVI, a CVP, a MAP, a CI és az SVR értékeiben szignifikáns eltérést nem találtunk a két csoport között. A DO2I a B csoportban a graft reperfúziót követően alacsonyabb volt. Az AH fázistól a műtét végéig a B csoportban a pHi alacsonyabb, az EVLWI magasabb értékeket mutatott. Ezen paramétereknél a különbség több mérési ponton szignifikáns volt: DO2I PVR: 601 ± 223 vs. 679 ± 172 ml/perc/m 2 , p < 0,05, DO2I HAR: 556 ± 196 vs. 645 ± 157 ml/perc/m2 , p < 0,01; pHi AH: 7,28 ± 0,08 vs. 7,36 ± 0,20, p < 0,05, pHi HAR: 7,3 ± 0,1 vs. 7,36 ± 0,11, p < 0,03; EVLWI AH: 6,27 ± 2,57 vs. 5,29 ± 2,46 ml/kg, p < 0,05, EVLWI HAR: 6,03 ± 2,15 vs. 5,2 ± 1,94 ml/kg, p < 0,04. A globális perfúziós paraméterek nem mutattak szignifikáns különbséget a két csoport között az adekvát haemodinamikai monitorozás irányította folyadék és katekolamin terápia következtében.
Következtetés: A jobb oxigenizáció a reperfúziót követően és a jobb regionális perfúzió, valamint a kisebb fokú membránpermeabilitás az AH fázistól a transzplantáció végéig kevesebb posztoperatív szövődménnyel járt.
|
