Nehézségek az otthonlélegeztetés megvalósításában
Halász Károly, Süveges László, Mikos Borbála
Borsod-Abaúj-Zemplén M. Kórház és Egyetemi Oktató Kórház, Gyermekegészségügyi Központ,
Gyermek-Aneszteziológiai és Intenzív Osztály, Miskolc
Bevezetés: Beszámolónkkal egy betegünk otthonlélegeztetése kapcsán felmerült kérdésekre, nehézségekre, és tapasztalatainkra szeretnénk felhívni a figyelmet, különös hangsúlyt helyezve a jogi, financiális és egészségügyi szempontokra. Az otthonlélegeztetés gyakorlata világszerte terjedőben van - ennek erkölcsi alapját képezi a brüsszeli gyermekjogok deklarálása is. Bár hazánkban ezen esetek egyelőre kuriózumnak számítanak, tekintettel ezek precedens értékére és a pozitív tapasztalatokra, várható az ilyen irányú igények növekedése. Becslések szerint csak gyermekvonalon évente 5-10 olyan esetre számíthatunk, ahol az otthonlélegeztetés jó alternatíváját jelentheti a krónikus kórházi ellátásnak.
Esetismertetés: A miskolci Gyermek-Intenzív Osztályon 2003-ban szembesültünk első alkalommal gyermekük otthonlélegeztetésére irányuló szülői kéréssel. Az akkor már 216 napja Werdnig-Hoffmann-syndroma miatt osztályunkon lélegeztetett, több nosocomiális septicus epizódon átesett, két alkalommal komplex resuscitatiora is szorult kisfiú hazabocsátása kapcsán számos probléma merült fel. Ezek közül is a legnagyobb nehézséget a jogi és finanszírozási feltételek tisztázása, illetve megteremtése jelentette számunkra.
Végül a szakmailag illetékes Magyar Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Szakmai Kollégium, a Magyar Neurológiai Szakmai Kollégium, és a Magyar Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium állásfoglalásainak és hozzájárulásának, valamint az ETT és társintézetek elvi támogatásának birtokában, több - az OEP-től független - cég és szervezet anyagi segítségével, jelentős részben "saját erőből" sikerült megteremteni azt az infrastruktúrát és felszerelést, melynek segítségével kis betegünk immár több mint egy éve családja körében, és a korábban tapasztalt súlyos szövődményektől mentesen él.
Következtetések: Két szempontot kiemelve a legfontosabb tapasztalataink:
1. Financiális szempontból: a 441 napi "hotelszolgáltatás" (13,2 millió forint) és a szeptikus epizódok kezelése (1,1 millió forint) 14,3 millió forintjába került intézményünknek - ebből az OEP 5,2 millió forintot térített. Ha a szakmai és anyagi feltételek a 216. napon (a szülői igény fellépésekor) teljesültek volna, a fenti 14,3 millió forintból nem csupán a felére csökkent kezelési idő teljes finanszírozása, hanem akár két respirátor megvásárlása is lehetővé vált volna. Szükséges tehát egy korrekt finanszírozási rendszer kidolgozása.
2. Egészségügyi és humán szempontból: ahogyan saját példánkban is bizonyítva látjuk, az otthon történő ellátással a beteg megkímélhető a kórházi kezelés iatrogéniájától, az ápoló személyzet a burn out syndromától, a család a kirekesztettség, a diszharmónia fenyegető következményeitől.
Bár az otthonlélegeztetésről csupán egy beteg kapcsán szereztünk tapasztalatokat, meggyőződtünk ennek a betegellátási formának az aktualitásáról, előnyeiről és feltételei megteremtésének fontosságáról.
|
